Mire használhatjuk a DISC viselkedés-tipológiát?
Ahányan vagyunk, annyifélék. Különbözőképpen gondolkodunk és érzünk, észlelünk és kommunikálunk és különbözőképpen reagálunk történésekre. Ebben a sokféleségben mérhetetlen mennyiségű szórakoztató és kellemetlen szituációt is megtapasztalhatunk a magánéleti, illetve a munkahelyi környezetben egyaránt. Hogyan tudunk hatékonyan kapcsolatot teremteni? A DISC tipológia megismerése és megértése segíthet ebben.
Ennek a tipológiának a gyökerei mintegy 2500 évesek, úgy ismerhetjük, mint a testnedvek-, vagy a vérmérsékleti típusok elmélete, ami Hippokratész nevéhez fűződik. Ha ezt a tipológiát röviden szeretném bemutatni, nekem egy szórakoztató példa jut eszembe, ez pedig a Four Basic Personality Types című videó, amiben Zach Anderson mutatja be a négy típust: https://www.youtube.com/watch?v=k7mEh53rTc0, és bár az eredeti elméleti megközelítés mai szemmel már kevésbé elfogadható, Hippokratész megfigyelései és az azokból leszűrt következtetései most is helytállóak.
A ma alkalmazott DISC tipológia mérföldköveit az 1800-as évektől rakták le jól ismert pszichológusok, mint pl. Wilhelm Wundt, aki az érzelmi sajátosságok erősségét és változékonyságát vizsgálta, vagy Carl Gustav Jung, aki elkülönítette az extraverziót és az introverziót, majd 1928-ban az amerikai pszchológus, William M. Marston az Emotions of Normal People című könyvében írta le a DISC elméletet, mely szerint az emberi viselkedés az egyént körülvevő környezet függvénye. Elmélete alapján a bennünket körülvevő környezetet észlelhetjük barátságosnak vagy ellenségesnek, és reakciónk lehet aktív vagy passzív. E két dimenzió mentén 4 tipikus viselkedésmintát különböztetett meg, melyek a dominancia (dominance), az ösztönzés (inducement), az önalávetés (submission), és az alkalmazkodás (compliance). Az eredeti elnevezések mára némileg módosultak.
Mindannyiunkban fellelhetők a 4 típus jellemzői, de más-más összetételben, arányban, és mindegyik típushoz kapcsolódnak magunk és mások által kedvelt és nem kedvelt tulajdonságok is.
Fontos hangsúlyozni, hogy a DISC tipológiával nem írható le az ember teljes viselkedési spektruma, de sokat segíthet abban, hogy megértsük a magunk és a másik motivációit, kommunikációs preferenciáit, tudatosítsuk a különbözőségeket, ezáltal rálássunk arra, hogy mi akadályozza a kapcsolatteremtést, vagy okozza a félreértéseket.
A DISC tipológia alkalmazási lehetőségeit és területeit járjuk körbe következő írásainkban.
Gácsi Anna
Pannonjob