Home office nyújtotta lehetőségek és veszélyek, a személyes tudatosság szerepe - beszélgetés Dr. Szondy Mátéval
On-line előadás-sorozatunk március 11-ei előadásának címe:
„Home office nyújtotta lehetőségek és veszélyek, a személyes tudatosság szerepe”.
A témában elismert szakértő, Dr. Szondy Máté klinikai szakpszichológus volt volt a vendégünk, akivel az előadást követően a jelen helyzetben előtérbe került otthoni munkavégzésről, vagyis a home office lehetőségéről, az ezzel járó veszélyekről és a tudatosság szerepéről beszélgettünk.
Mit tudunk az otthoni munkavégzés hatékonyságáról, milyen tényezők növelhetik, és milyen tényezők csökkenthetik azt?
- Nehéz meghúzni a határt a „munka” és a „nem munka” között: a kötött napirend hiánya, a folyamatos elérhetőség és online válaszkészség miatt sokszor olyan érzésünk van, mintha sosem fejeznénk be a munkát – így sokkal nehezebb a regenerálódás és a pihenés. Home office-ban dolgozva ennek következtében átlagosan napi 3 órával többet dolgozunk.
- Hiányoznak az olyan „átzsilipelő” tevékenységek, amik korábban segítették az átmenetet a munka és a magánélet között.
- Az online végzett munka általában fárasztóbb és megterhelőbb, mint az élő interakciók (ez az úgynevezett „Zoom-fáradtság”).
- Szünet. Az otthoni munkavégzés során általában rövidebb munkavégzési periódusokra és több szünetre van szükségünk.
- Nem szoktunk gondolni rá, de a ruházatunk hatással van a mentális folyamatainkra: a „formálisabb” munkaruhában jobb a kognitív teljesítményünk.
- Munkakörnyezet: amellett, hogy fontos a nyugodtság és a rendezettség, fontos, hogy a zavaró képernyőktől is távol legyen. Ha nem szükséges, ne tartsuk a közelben a telefonunkat és ne menjen a háttérben a TV.
- A rendszeres testedzés és mozgás segít a kognitív kapacitásunk javításában, fenntartásában.
- Digitális tudatosság. A Zoom-fáradtság csökkenthető, ha az online munkavégzés közben minél több képernyőtől független tevékenységet végzünk, ha ellen tudunk állni a multitasking kísértésének, és ha csökkentjük a zavaró hatású önreflexiót (pl. saját kép kikapcsolásával).
- A megszokott átzsilipelő tevékenységeinket próbáljuk meg helyettesíteni. Ilyen célt szolgálhat például reggelente az online kávézás a kollégákkal, vagy délután a munka végeztével egy séta.
- Vegyük észre, ha segítségre van szükségünk! Az időleges feszültség, szorongás, vagy rosszkedv teljesen normális jelenség. Akkor azonban, ha ez tartóssá válik és már hatással van a teljesítményünkre, illetve a kapcsolatainkra, akkor bátran keressünk szakmai segítséget. Ez nem a gyengeség jele, hanem azt jelzi, hogy észrevesszük, hogy mire van szükségünk és tudunk tenni önmagunkért.
Mit tehetünk mi magunk, ha a szorongás tüneteit észleljük? Van jó módszer a tünetek csökkentésére?
A tünetek gyors enyhítésére vannak bizonyos technikák, melyek között az alábbiakat emelném ki:
- Ha képesek vagyunk a múlt képei és a jövő félelmei helyett visszatérni az „itt és most”-ba, nagymértékben tudja a tudatunkat a helyes működés irányába befolyásolni. A tudatos jelenlét olyan készség, mely mindenki által elérhető, megtanulható, alkalmazása nagymértékben oldja a feszültséget.
- Nem mindegy, hogyan és honnan légzünk – ha mellkasból légzünk, az szorongásból fakad, és a mellkasi légzés tovább fokozza a szorongás érzetét. Igyekezzünk különösen a szorongás megjelenésekor koncentrálni a hasi légzés alkalmazására, melynek stressz és szorongás oldó hatása van. Első körben elégséges napi néhány alkalommal kipróbálni ezt a módszert.
- Sokat segít a tervezés lehetősége.
- Imagináció – biztonságos hely és légkör elképzelése, vizualizálása.
Milyen felelőssége van a vezetőknek a munkatársak helyzetének felismerésében?
Fontos megelőzés lehet, ha a vállalaton belül megjelenik a mentális egészség, mint szempont a kommunikációban – ha nincs tabusítva, hogy van, amikor valaki nem érzi jól magát, van, hogy valaki nehezen bírja, van olyan, hogy valaki szorong – ha ez vállalható állapot, akkor a kollegák is könnyebben tudnak erről beszélni.
Van-e ideális egyensúly a home-office és a munkahelyen töltött napok mennyisége között?
Köszönjük a beszélgetést!