Karantén-office – Amikor az otthoni munkavégzés nem önkéntes (1.rész)

A home office távolról nagyon vonzónak tűnik, hiszen otthon vagyunk, kényelmesen, rugalmasan, stresszmentesen végezhetjük a munkánkat, napközben pihenésképpen elintézhetünk egy-két házimunkát is, nem kell ingázni, dugóban ülni, vagyis nyerünk egy kevés (vagy épp sok) időt, kevesebb a zavar, nem szakítanak meg azzal, hogy benyitnak az irodába, vagy nincs alapzaj, ami az 1 légterű irodák sajátossága.

Közelről azért nem ilyen egyszerű, és nem is ilyen rózsaszínű az otthoni munkavégzés, különösen most, amikor sokan nem önként választottuk, hanem belekényszerültünk abba, hogy otthonról dolgozzunk, ráadásul – ha nem egyedül élünk – a család hozzánk hasonlóan otthon dolgozik/tanul.

Olvashatunk ötleteket az otthoni munkavégzés hatékonyságának növelésére, amik zöme azonban inkább békeidőben érvényes. Nézzünk néhány példát, hogyan kezelhető a jelenlegi helyzet a jelenlegi adottságok mellett.

Klassz tippeket találtam arra vonatkozóan, hogy az otthoni munkavégzésben teremtsünk meg magunknak egy rendezett munkaterületet, tartsuk meg a reggeli rutinunkat, és tervezzük meg a munkanapot. Ez briliánsan működik akkor, amikor egyedül vagyunk, amikor azonban mindezt úgy kell megoldani, hogy van 2, vagy kevesebb szobánk, a párunk szintén otthon dolgozik, és 1-2 gyerek online tanul otthon, már nem lesz olyan egyszerű. Családban ez együttműködés nélkül nem megy.

Az elmúlt hetekben olyan konfliktusokkal szembesülünk, amik korábban – mivel nem voltunk 24 órában egymás nyakában – nem fordultak elő. Gyakran egy-egy kisebb összezörrenést oldott a megnyugtató távolság. Ez most hiánycikk. És hiába a régi, bevált rutinok, szokások, a jelenlegi helyzetre valószínűleg nincs kidolgozott stratégiánk. Nekünk sokat segített, hogy beszéltünk a kialakult helyzetről, hogy hogyan tudunk úgy dolgozni/tanulni/létezni egymás mellett, hogy ne menjünk a másik idegeire. Hasznos lehet közösen, tudatosan elosztani a rendelkezésre álló teret, szabályokat letenni a konfliktusok kezeléséről, beszélni az igényeinkről, mi a fontos nekünk, és a megoldási lehetőségekről.

Időgazdálkodás témakörben szoktunk beszélni arról, hogy egy csapatban az időgazdálkodásról egyénileg gondolkodni szinte lehetetlen, a hatékonyság kulcsa abban rejlik, hogy hogyan emeljük csapatszintre a time management alapelveket, és alkalmazzuk a technikákat. Fontos, hogy ebben a helyzetben is így gondolkodjunk, és csapatként tervezzünk a hétköznapokkal. Ez nem mindenkinek lesz egyszerű, van, akinek gördülékenyen megy majd a tervezés, de van, akinek a megszokott „carpe diem” üzemmódról kell átállnia, ez több figyelmet, türelmet és toleranciát kíván minden fél részéről.

Beszéljük át a napi rutinokat, mi az, amin változtatni szükséges, milyen új szokást, tevékenységet kellene beiktatnunk a hétköznapokba és a hétvégékbe. Egyeztessük, hogy kinek, mikor van szüksége arra, hogy elmélyült munkát végezzen, vagy lebonyolítson egy videohívást, vagy online énekórán vegyen vesz részt, amit az egész család hallani fog (ez egyébként nálunk jobban frusztrálja a gyereket), vagy hogy hogyan kezeljük a váratlan helyzeteket ezekben az időtartamokban. Hasznos az otthoni wifi használatáról is egyeztetni, hogy ne egyszerre terheljük a rendszert. Lehet, hogy az otthoni feladatokat is érdemes újra elosztani az egyéni terheltségnek megfelelően.

Családban kicsit furcsa pszichológiai szerződésről, normázásról, vagy határokról beszélgetni a hétköznapokban, de lássuk be, ezek a hétköznapok jelentősen eltérnek a megszokottól. Talán nem ördögtől való ebben a rendkívüli helyzetben rendkívüli megoldásokban gondolkodni.

A következő részben az energiaháztartásunk egyensúlyáról lesz szó.

Pannonjob